Máté József portréja

Örök Emlékére / In Loving Memory

MÁTÉ JÓZSEF

1939. március 17. – 2026. augusztus 24.

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Megemlékezés

Fényképek és Emlékek Megosztása

Készítettél képeket a megemlékezésen, vagy van egy kedves korábbi emléked Józsefről? Töltsd fel bátran ide, hogy megőrizhessük a családi archívumban.

Életút és Emlékek

Pátrohán született egy hat gyermekes család második gyermekeként. Édesapja asztalos kisiparos volt, édesanyja bölcsődei gondozó. 1943-tól 1992-ig Nyíregyházán lakott. Édesapját a kisiparos volta miatt ellehetetlenítették, elvették a boltját, eszközeit, és emiatt gyermekeit is megbélyegezték. 1957-ben a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi felvételét származása miatt elutasították. Középtávfutóként kiemelkedő eredményeket ért el. Balczó Andrással együtt edzett fiatal korában. 1958-tól az 1996-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a MÁV-nál dolgozott számos beosztásban, úgy fizikai dolgozóként, mint Üzemfőnök helyettesi pozícióban. Állandó képzések, tanulmányok által, kiváló eredményekkel érte el vezető beosztásait. Lelkiismeretes és elkötelezett munkáját számos elismeréssel jutalmazták. Kisvárdai állomásfőnökként ment nyugdíjba. 1959-1962-ig teljesített katonai szolgálatot. 1966-ban kötött házasságot Hertelendi Katalinnal, akit a Vasútnál ismert meg. Két lánygyermekük született, akik később hat unokával örvendeztették meg. Mivel nehéz körülmények között nőtt fel, saját családjában minden tőle telhetőt megtett, hogy boldog életettel ajándékozza meg szeretteit. Nagyon szerette a természetet. Hosszú éveken keresztül volt a Vasutas természetjáró közösség vezetője. Túravezetése által számtalan embert ajándékozott meg felejthetetlen élményekkel. A nyugdíjas évekre készülve a nyíregyházi belvárosi otthonukból a kemecsei kertesházba költöztek. Unokáik megszületésétől, feleségével azon igyekeztek, hogy unokáik jól érezzék magukat a nagyszülőknél, minél több élménnyel gazdagodjanak. Ezért házuk udvarát és kertjét az unokák igényeihez alakították. A hinták és mászókák mellett, saját készítésű szánkó domb, jégpálya, medence, futó és focipálya biztosította boldog időtöltésüket. Hosszú, boldog nyugdíjas éveiben a családjában, unokáiban, kirándulásokban és a kertészkedésben találta meg örömét. Életének utolsó éveiben, a betegségében és kereszthordozásában felesége és családja is osztozott. Beteljesítve Szent Pál szavait: „Hordozzátok egymás terhét szeretettel.” Halála előtti utolsó két évet, feleségével együtt gyermeke családja körében töltötte. Tíz hónappal ezelőtti balesete végleg ágyhoz kötötte, melynek nehézségeiben az újfehértói II. János Pál Szolgálat munkatársai és háziorvosa segítették. 2026. augusztus 24-én, szentségekkel megerősítve tért meg Teremtőjéhez.